Ez az interjú még 2002-ben jelent meg a Rockgyémántokban:

ATHAME

A makói black metalt játszó csapat nemrég készítette el elsõ felvételeit, mely szerintem igen jól sikeredett. Ebbõl az alkalomból kértem meg a csapat énekesét, Szenti Attilát, hogy válaszoljon néhány kérdésemre!

Elõször is, mutasd be a zenekart! Kikbõl áll, mióta létezik stb...
Megalakulásunk idõpontja a tavalyi Sziget Fesztivál idejére nyúlik vissza, ugyanis itt találkozott a három alapító tag: Molnár Szabolcs (gitár), Szenti Árpád (dob) és Szenti Attila (ének). Ekkor már mindhármunknak volt másik zenekara is, Árpád és én az Evil's Tears-ben, míg Szabolcs az Impartiumban játszott. Célunk egy kompromisszummentes, de ugyanakkor élvezhetõ black-metal album elkészítése volt, ugyanis nagyon szeretjük ezt a mûfajt, de a fentebb említett zenekarainkban nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani ilyen irányú elképzeléseinket. 2001. novemberében csatlakozott hozzánk Vojnits Kinga, mint basszusgitáros.
A basszusgitárosotok lány. Hogyan tudott beilleszkedni a zenekarba, pláne, hogy stílus, amit játszotok, nem egy "nõi" zene!
Valóban nem egy nõies zenét játszunk, de szerencsére a szebbik nem képviselõi közül is akadnak még olyanok, akik szeretik a black metalt és Kinga egyáltalán nem az az ártatlan szende lányka, akitõl távol áll ez a mûfaj. Szerintem egy lányban is meglehetnek azok az érzések, melyek csak ezzel a zenével fejezhetõk ki.
Az, hogy milyen hangulatot sugároz feléd a zenénk, nagyban függ a körülményektõl. Egy koncerten brutálisnak, agresszívnak, gyûlölettel telinek látszik az, amit csinálunk, ami részben igaz is, de ha otthon, magadba fordulva, egyedül egy sötét szobában, ahol esetleg csak néhány gyertya ég, egy üveg borral a kezedben, nem túl hangosan végighallgatod a lemezünket, felfedezheted benne a mindezek mögött megbúvó szomorúságot, fájdalmat, kiábrándultságot, valamint teljes jövõkép nélküliséget, amitõl még mélyebbre zuhansz.
Visszatérve az eredeti témához, Kingára egy black metal bulin figyeltünk fel tavaly õsszel, ahol azonnal kitûnt mindenki közül kinézetével, valamint azzal, hogy õ rázta a legdurvábban a fejét. Persze elõször azon járt az eszünk, milyen jó lenne felszedni, majd kiderült, hogy basszusgitár tanárt keres és Szabolcs elvállalta. Mivel rendkívül gyorsan tanult (egy-két hét alatt az összes számot), olyan zenéket hallgat, mint mi, valamint gondolkodásmódban is hasonlít hozzánk, nagyon szívesen bevettük a zenekarba. A beilleszkedésével egyáltalán nem volt gond, benne is megvan az az elszántság, kitartás és bizonyos fokú kattantság, ami ahhoz kell, hogy ezt a zenét játszani tudjuk. Szerintem ugyanis a hétköznapi értelemben vett normális ember nem csinál ilyen zenét, azonosulni meg végképp képtelen vele. Kingát mindenesetre néhány próba után nagyon megkedveltük és egyáltalán nem szeretném, ha másvalaki lenne a basszusgitáros. A zenekar számomra sokkal többet jelent annál, hogy pár ember együtt zenél, leginkább egy családhoz tudom hasonlítani.
A nemrég elkészített demóról mit érdemes tudni? Hány dalt tartalmaz? Hol vettétek fel, mik a terveitek vele?
Az az igazság, hogy ezt az anyagot albumnak szántuk és annak is tartjuk, csak addig, amíg nem találunk vele normális kiadót, szerzõi kiadásban jelentetjük meg. A demók általában olyan számokat tartalmaznak, amelyek még nem eléggé kiforrottak, vagy a hangzásuk nem üti meg a kívánt színvonalat és mind emellett rövidebbek egy átlagos albumnál. Mi elégedettek vagyunk a hangzásunkkal, durva és nyers, amilyennek lennie kell, és ilyen intenzitású számokból bõven elég 32 perc. Az album intróval - outróval együtt kilenc dalt tartalmaz, amit 2002 február 4-én Szolnokon, a Denevér Stúdióban vettünk fel igencsak, megfeszített munkatempóban. Úgy gondoljuk, hogy egy nap alatt nem tudtunk volna többet kihozni magunkból, mindenki a maximumot nyújtotta. Ráadásul a keverésre is még aznap este került sor és Cserfalvi Zoli igazán jó munkát végzett. Persze most már halljuk azokat az apró hibákat, amiken még lehetett volna csiszolni, s ha lett volna még egy napunk, biztos kijavítjuk õket, de ezek egyébként egyáltalán nem zavaróak és elhanyagolhatóan kevés van belõlük.
Jelenleg kiadót keresünk az anyaggal, de igazából komoly lépéseket ez idáig nem nagyon tettünk az ügy érdekében. Addig is tõlünk lehet beszerezni az albumot, ha valaki összefut velünk koncerten, vagy megrendeli tõlem. A CD ára színes borítóval, postaköltséggel együtt 1300 Ft.
A zenekar neve mit jelent? Van-e valami tudatos célja a megválasztásának!
Az athame mágikus tõr, melyet a boszorkányok használnak szertartásaik során. Ez egy kétélû kés, melynek pengéjét díszíthetik rúnák, a nyele pedig fekete vagy sötét színû. A sajátomnak pl. az éle is fekete, s ez azért jó szín, mert elnyeli az energiát. Elsõsorban az erõviszonyok befolyásolására és irányítására használatos eszköz. A zenekarhoz mindössze annyi köze van, hogy a tagok háromnegyede foglalkozik boszorkánysággal és ugyebár az athame számunkra nélkülözhetetlen. Ez alól Szabolcs az egyetlen kivétel, õugyanis nem hisz ezekben a dolgokban. Õmindannyiunk közül a legracionálisabb gondolkodású. Egyébként nem vagyunk egy wicca zenekar, tehát a szövegeink nem korlátozódnak erre a témára, de azért nyomokban felfedezhetõk bennük bizonyos motívumok. Mikor felvetettem, hogy legyen a nevünk Athame, mindenkinek tetszett, ezért meghagytuk. Más név szóba se került.
Hogy írjátok a dalaitokat?
A fõ dalszerzõ Szabolcs. Kész számötleteket hoz le próbákra, nem csak a témákat, hanem a dalszerkezeteket is elõre megírja. Erre Árpád kitalálja a dobot és ebben az állapotban felvesszük egy kazettára. Ezt a következõ próbáig otthon addig hallgatom, amíg nem írok rá szöveget, valamint éneket. Egy héttel késõbb eljátsszuk a dalt és megbeszéljük, mit kellene még változtatni rajta, ha egyáltalán szükséges. Természetesen ez nem megy mindig ilyen egyszerûen, voltak néha nagyon zûrös idõszakaim, amikor hetekig egy sort nem tudtam leírni és egyáltalán semmire sem voltam használható, ezért alakult úgy, hogy az album utolsó két dalának nem én írtam a szövegét. De most megint minden rendben mûködik.
A Denevér tehetségkutatón hogy-hogy nem az Athamével léptél fel? Amúgy meg bocsi az összekeverésért az Evil's Tears-szel! Furcsáltam is a dalokat! Ha-ha!
Azért inkább az Evil's Tears-szel léptem fel, mert számomra az is van olyan fontos, mint az Athame és nem akarom elhanyagolni. Az Athamével már csináltunk egy albumot, most az Evil's Tears-en a sor. Abban ráadásul még gitározok is. Ezenfelül még úgy gondoltuk, hogy egy olyan szélsõséges black metal zúzdával, mint az Athame, nem sok esélyünk van. Nem csodálom, hogy meglepõdtél a dalokon, ugyanis az Evil's Tears zenéje jóval dallamosabb, könnyebben emészthetõ, hogy úgy mondjam "populárisabb", mint az Athame. Stílusilag a gótikus doom-death, valamint a black metal dallamosabb irányvonalához tartozó zenekarokhoz áll közel, de másfajta elemekbõl is építkezik.
Hogy bírod a két zenekart összeegyeztetni? Úgy tudom a tagok közt is vannak átfedések!
Pontosan az átfedések miatt olyan egyszerû, hiszen a két zenekarban szinte ugyanazok az emberek zenélnek. Annyi a különbség, hogy az Evil's Tears-ben Szabolcs nem gitározik, hanem õa billentyûs, én gitáros-énekes vagyok, valamint van még egy ötödik tag Tóth István személyében, aki gitáros. A próbákat egy napon tartjuk; elõször eljátsszuk az Athame dalait, majd az Evil's Tears-szel foglalkozunk. Ha valamelyik zenekarral koncert elõtt állunk, akkor az ezt megelõzõ próbán arra fektetjük a hangsúlyt. A két zenekar legnagyobb elõnye a változatosság. Olyan ez, mint amikor egyszerre van két barátnõd, akik különbözõek, de mindkettõt szereted és ráadásul még õk is jóban vannak egymással. Egyedül arra kell vigyázni, hogy ne szervezzünk egyazon idõpontba a két formációnak koncertet.
Mirõl szólnak a szövegek?
A szövegek témája elég változó, arról szólnak, ami épp a megírásuk idejében foglalkoztatott. Az Elhagyatva, mint címe is mutatja, az elhagyatottságról, magányról, reménytelenségrõl, valamint az ebbe való beletörõdésrõl szól. A Körforgás a Mindenséget írja le, ezt az önmagát teremtõ, örökké megújuló, ellentétek által megformált erõt, melyhez képest csak porszemek vagyunk és mégis egyek vagyunk vele. Az Én, a kígyó egyfajta ars-poetica jellegû szöveg, aminek megírásakor nagy hatással volt rám Aleister Crowley: Liber Al Vel Legis címû mûve. Arról énekelek a dalban, hogy dönts le magad körül minden korlátot, ne legyenek gátlásaid, élvezd a féktelen bujaságot, a gyönyörûséges kábulatot, tedd meg mindazt, amit akarsz, ami egyesek szemében bûn, pedig az egyetlen bûn, korlátozni a szabad akaratot. A Véres tõr a gyûlöletrõl szól, az Égi látomás a vallási elvakultságot járja körbe több oldalról, a Szelek királynõje a vihart személyesíti meg. Az Áhítatos énekben különbözõ képek és érzések kavarognak, így felfedezhetõ benne boszorkányégetés, keresztényellenesség, érzelmi kiüresedettség, halál.
Mi a véleményed arról, hogy sokan a sátánizmussal azonosítják ezt a mûfajt?
Ez ugyanolyan sztereotipizálás, mint pl. az, hogy a zenészek drogosok. Természetesen van valóságalapja, ami onnan származik, hogy a black metal hõskorában a legtöbb kultikus zenekar szövegvilága foglalkozott sátánista eszmékkel és aki megismerkedik ezzel a mûfajjal, önkéntelenül is szembetalálkozik velük. A másik ok a külsõségekben rejlik; sokan rábasszák a borítójukra a fordított keresztet, vagy a csúcsára állított pentagramot és hordják is magukon ezeket a szimbólumokat, mert úgy gondolják, hogy az milyen állat, vagy hogy ez így szokás én nem akarnak kilógni a sorból, pedig közük nincs az egészhez. Ezek után nem csoda, hogy aki nem ismeri mélyebben a mûfajt, az a sátánizmussal azonosítja. Persze most is vannak még igaz sátánista zenekarok, de amint az az elõzõ kérdésbõl kiderült, egy black metal zenekar szövegvilága szólhat másról is. A sátánizmust egyfajta gondolkodásmódnak tartom, amit nem lehet egyértelmûen azonosítani egy zenei mûfajjal.
Tényleg, Te hogy állsz a vallással?
Van hitem, ha arra vagy kíváncsi, a boszorkányság ugyanis jóval több annál, mint a mágia gyakorlása, ez egy õsi pogány vallás. A wicca ennek egy mai formája, és bár nem azonosulok vele teljes mértékben, mégis ez áll hozzám a legközelebb. A legjobban az tetszik benne, hogy szinte semmiben sem korlátoz, mindenben szabad kezet ad. Ezenkívül nagy hatással voltak rám Aleister Crowley valamint Eliphas Lévi tanai is. A vallás egyfajta életfilozófia, ez alapján alakítjuk ki értékrendünket, ítélünk meg másokat, döntjük el, mi a jó és rossz, aki nem rendelkezik vele, az elveszett ember. A hatalomalapú vallásokat, amik arról szólnak, hogy az emberi balgaságot kihasználva minél több hívet állítsanak szolgálatukba, elítélem, valamint a vallási fanatizmust, elvakultságot is, azokat az egyéneket, akik megpróbálják ráerõszakolni másokra a hitüket, mert úgy gondolják, csak az lehet igaz, amit õk vallanak, és nem látják be, hogy itt nem lehet általánosítani, ez egy nagyon személyes dolog, mindenkinek azt az irányzatot kell megtalálnia, amelyik leginkább illik a személyiségéhez. Egyes vallások tanaival gyökeresen ellentétesek a nézeteim, mégsem próbálom meg elmagyarázni egy követõjének, hogy hülyeség amit csinál, ha õt az teszi boldoggá.
Más, hasonszõrû magyar zenekarral tartjátok a kapcsolatot? Mi a véleményed a hazai felhozatalról, mûfajon belül?
A hazai felhozatal elég szegényes, mármint hogy elég kevés ilyen zenekar létezik Magyarországon, de az is lehet, hogy én vagyok tájékozatlan. Ez legfõképp annak köszönhetõ, hogy nagyon nehéz érvényesülni hazánkban ezzel a mûfajjal. Így aztán zenekarok alakulnak, majd feloszlanak, mert belefáradnak a sok szívásba. De vannak azért olyanok is, akik kitartanak és tényleg igényes munkát tesznek le az asztalra. Ezek a zenekarok jóval többet érdemelnének és simán felvehetnék a versenyt a külföldi mezõnnyel, csak ugyebár a lehetõségek kötöttek.
Személyesen nem sok black metal zenekarral tartjuk a kapcsolatot, de pl. az Ahriman vagy a Fagyhamu egyes tagjaival jó a viszonyunk, velük szívesen is koncerteznénk. Vagy említhetném még a Thy Catafalque -ot, akikkel szintén gyakran találkozunk, hiszen õk is makóiak, és ugyancsak jó zenét játszanak, de õk annyira underground módon csinálják, hogy nem is adnak koncertet.
Számomra meglepõ módon, magyarul énekelsz. Miért?
Úgy gondoljuk, a hazai rajongóknak így jobban tetszik, külföldön meg talán szokatlansága miatt fogja felkelteni az érdeklõdést. Ám egyelõre még Magyarországban gondolkozunk és számolni kell azzal, hogy ha angolul énekelnék, az emberek többsége nem értené koncerten a szövegeinket, pedig azt fontosnak tartjuk. Mi is jobban szeretjük azon bandák koncertjeit, akiknek értjük a mondanivalóját.
Koncert terén mekkora tapasztalattal rendelkeztek?
Volt már pár fellépésünk és már egészen rutinosan viselkedünk a színpadon. Nagyon szeretünk koncertezni és minden adódó alkalmat kihasználunk arra, hogy felléphessünk. Az egész zenélésben ezt élvezem a legjobban, ugyanis itt láthatod meg munkád eredményét a közönség reakciójából. Volt két nagyon emlékezetes fellépésünk, amit kiemelnék. Az egyik most tavasszal volt Szegeden, ahol az Akela egyik elõ zenekaraként játszottunk. A rajongók olyan lelkesen fogadták a zenénket, hogy magunk is meglepõdtünk rajta. Akkor hallottak minket elõször és mégis volt rá beindulás, miután pedig lejöttünk a színpadról, egy csomóan jöttek hozzánk aláírást kérni, valamint jó pár CD-t eladtunk. Ilyen tapasztalatunk ez idáig még nem volt. Ráadásul ezek után beszéltünk még az Akela turnémenedzserével és úgy néz ki, hogy az õszi turnéjukon mi leszünk az egyik elõ zenekar. Bízunk benne, hogy összejön a dolog. A másik egy negatív élmény egy pesti klubkoncert volt. Meghívtak minket egy szerdai napon, mi meg természetesen örömmel elvállaltuk, de olyan szar volt a szervezés, hogy sehol egy plakáton, vagy hirdetésben nem voltunk feltüntetve, így senki sem tudta, hogy játszani fogunk. Kiderült, hogy ezen a helyen hétköznap alapból csak két-három ember lézeng, így végül az egész közönségünk két fõbõl állt. Ennek ellenére azért lenyomtuk a mûsort, de ezentúl jobban odafigyelünk, hol érdemes játszani.
Mivel foglalkoztok a magánéletben?
Mindannyian tanulunk. Kinga egyetemre jár biofizika szakon, Szabolcs tanárképzõre, én pedig informatikai mérnök hallgató vagyok egy mûszaki fõiskolán. Árpád még csak középiskolás. Szabolcs emellett könyvtárosként dolgozik félállásban és néha-néha a zenekar többi tagja is vállal alkalmi munkát, de csak ha nagyon muszáj. Szerencsére olyan a családi hátterünk, hogy nincsenek megélhetési gondjaink, így ami pénzt megkeresünk, a zenekarra tudjuk fordítani. A pénz nélkülözhetetlen eszköze annak, hogy toljuk elõre a zenekart, enélkül ugyanis nem lehet elérni semmit.
Milyen zenéket szerettek? Vannak-e kedvencek más mûfajban?
Mivel igazi elvakult zenerajongók vagyunk, rengeteg zenekart szeretünk, amit most képtelenség lenne felsorolni, természetesen nemcsak a saját mûfajunkban, így csak néhányat emelnék ki. Mûfajon belül az Immortal, Marduk, Emperor, Satyricon az abszolút közös kedvencek, death metalban a Morbid Angel és a Deicide, ezen kívül még mindannyiunkra nagy hatással voltak a klasszikus Metallica és Slayer albumok. Szabolcs nagy Death fanatikus és szereti a komolyzenét is, legfõképp az orosz romantikusokat, így Musszorgszkijt, Skrjabint. Saját személyes kedvenceim más stílusban többek között a korai Anathema, fõleg a Serenades album, az Arcturus, Paradise Lost, My Dying Bride, aminél sötétebb és gyászosabb zenét el sem tudok képzelni, Nine Inch Nails, Nightwish, Theate of Tragedy elsõ három albuma, Tristania és még sorolhatnám.
Mekkora a zenekar átlagéletkora?
20 év. Én vagyok a legidõsebb, a magam 22 évével, a legfiatalabb pedig Árpád. Õ 17 éves. Sokan meg is lepõdnek rajta, hogy ilyen fiatalon milyen jól dobol.
Mi a hobbitok? Mivel töltitek szabadidõtöket?
Ami minden tagra jellemzõ, az a zenélés, de ezt már régóta többre tartjuk egyszerû hobbinál. Szabolcs a gitározás mellett zongorázik, rendszeresen jár zongoratanárhoz és már nyilvánosan is lépett fel hangversenyen. Kedveli a horgászatot is. Kinga sportszerûen kosárlabdázik, benne volt az országos válogatottban, jelenleg nem tudom, melyik csapatban játszik, emellett hozzám hasonlóan õis rengeteget olvas. Árpád és én versenyszinten foglalkozunk íjászattal, igaz az utóbbi idõben ez most háttérbe szorult. Mindannyian szeretünk koncertekre járni, zenét hallgatni, szívesen nézünk jó filmeket és játszunk számítógépes játékokkal. Ez utóbbit néha annyira túlzásba visszük, hogy csak akkor kelünk fel a gép elõl, ha már majdnem kifolyik a szemünk.
Mindezen kívül gyakran rendezünk hatalmas orgiákat, dorbézolásokat, szeretünk kisállatokat kínozni, sírokat és templomokat gyalázunk, alkalmanként foglalkozunk öncsonkítással, hogy a vámpírizmusról már ne is beszéljek. (Ha-ha!) Ezt nehogy el hidd, nem komolyan mondtam, de az benne a legviccesebb, hogy tényleg van pár sötét elme, aki ilyeneket tételez fel rólunk.
Mit mondanál még el?
A zenekar nevében megköszönöm a lehetõséget az újságban való szereplésért.
Üdv minden rajongónak!

Elérhetõség: Szenti Attila
6900 Makó, Baross u. 8.
Tel: 70/274-72-72
E-mail: evilstears@freemail.hu

Rob

Ez pedig Kingával készült a Firegarden magazinban:

Vojnits Kinga - Athame/Evil's Tears

Ha valaki nem tudná Kinga az fenti két zenekar bõgõse. Nemhinném hogy valami jópofa felvezetõszövegre lenne szükség.

1.)Elégedett vagy azzal a ténnyel, hogy nõnemûnek születtél?

Igen. Sõt, el sem tudnám képzelni azt, hogy fiú vagyok. Még belegondolni is rossz... Ha már mindenképpen- akaratom ellenére- meg kellett születnem, legalább ennyi adasson meg nekem: felemelõérzés az a tény, hogy nõ vagyok.

2.)Mit szeretsz legjobban, abban, hogy nõ vagy?
Mindent:) De a leginkább azt, hogy az orruknál fogva vezethetem a férfiakat:) Ha egy nõ ügyes, s elég okos is mindehhez, mindent megkaphat a férfiaktól. Hah, elõre látom a hímnemû olvasók felháborodását, de... üzenem nekik: nézzenek magukba, s tegyék fel a kérdést: Történt már velük olyan, hogy egy nõ a rabszolgájává tett? Ha a válasz nem, akkor az illetõ olvasó vagy homoszexuális, vagy... keressen fel engem!:)))

3.)Van olyan, amit utálsz benne?
A fentiekbõl következõen a válaszom tagadás.

4.)Szerinted szépnek lenni helyzeti elõnyt jelent?
Pillanatnyi elõnyt mindenképp jelent. De ha az illetõ egy üresfejû, cukormáz-szépség, nos, akkor hamar elveszíti "varázsát".

5.)Juteszembe, a szépség, mint fogalom, szerinted mit takar?
A szépség olyan idealizált kategória, mely önmagában nem létezik. Mindenkinek mást- és mást jelent, s szerintem nem csak személyenként, hanem alkalmanként is változik jelentése. Mindenképpen egy szellemi élvezetet nyújt, a hallás és a látás számára gyönyörködtetõ, mely az ember lelkében harmóniát teremt, s más dimenziókba repíti. Ami ezt az rézést kiváltja, én személy szerint azt nevezem bizonyos esetekben szépségnek- de mint már említettem ez változó, így megfoghatatlan fogalom...

6.)Ha az univerzum legnagyobb istennõje lennél mi lenne az, amit másképpen teremtenél meg?
Nem teremtenék embereket, illetõleg az evolúciót berekeszteném az emberszabású majmok szintjén.

7.)Ki a kedvenc hímnemû muzsikusod (és miért az)?
Cliff Burton. Nincs komolyabb indokom rá, nem tekintem példaképemnek. Egyszerûen szeretem, ahogy játszott, ahogy a színpadra kiállt. S mivel meghalt, nem rombolhatja le azt a "legendát" sem, mely róla kialakult...

8.)És nõnemû?
Tarja a Nightwishból. Imádom a hangját, és magát a nõt is.

9.)Mi a legjobb, avagy a legszebb dolog, amit a zenében találsz?
Engem a zene tart életben. Segít "felülemelkednem" ezen az életen, egy idõre kitöröl az agyamból minden gondot, bajt, s észre sem veszem a köröttem lévõ világot. Mint minden mûvészetnek, a zenének is a gyönyörködtetés az egyik célja- annak ellenére, hogy eme mûfajon belül ez kicsit paradoxul hangzik-, de emellett többet is ad... a legöbbet... Számomra a zene a minden.

10.)És mi az amit a zenélésben?
Általa lehetek igazán önmagam. Mindaz, mit játszok, ahogyan játszom, én vagyok- s ez az egyik legjobb érzés a világon. Az ember céljának az kell/kellene, hogy legyen, hogy megtalálja önmagát, s ezt a késõbbiekben vállalja is. Én ebben: a zenélésben leltem önmagamra. Szeretek otthon, egy nyugodt, gyertyafényes szobában ülve gitározni, de szeretek kiállni a színpadra is. Jó látni, ahogy a közönség reagál a zenénkre, ahogy átáramlik belé az, amit ki szeretnénk fejezni.

11.)Állítsd fontossági sorrendbe a következ?ket: család, zene, szerelem, házimunka!
Remek:) Zene, szerelem, család,....(minden más)..., házimunka.

12.)Szerinted kihagytam valamit a fentiek közül? És mi az, ha igen?
Igen. Hiányoltam múltkorról a "Hogyan állsz hozzá a házimunkához?" c. kérdést:))) De komolyan: szerintem ebben a témakörben ezek a kérdések elegendõek.

Hathor
http://dhosdt.info/firegarden

Egy villáminterjú szintén a Firegardenben:

SZENTI ATTILA - Athame/Evil's Tears

No comment. Nem is kell.

1. Mi a legnagyobb cél amit, mint muzsikus kitûztél magad elé?
Világhír. Szeretnék eljutni a maximális szintre abban a mûfajban, amelyben tevékenykedem. Ez most így lehet, hogy beképzeltül hangzik, de ha az ember nem tûz ki maga elé elérhetetlennek tûnõ célokat, mondván, hogy ez neki úgysem sikerülhet, akkor még véletlenül sem fog. Így legalább van miért küzdeni, van, ami hajt elõre és arra késztet, hogy mindig valami újat alkossak. Ha valamit nagyon akarsz és hiszel benne, akkor elõbb-utóbb meglátod, hogy az a bizonyos cél önmagától fog közeledni hozzád. Pár éve még az is lehetetlennek látszott számomra, hogy egyáltalán színpadra kerüljek, mostanra meg már teljesen természetessé vált. A lényeg az, hogy egyszerre nem lehet mindent megkapni, kis lépésekben kell elõrehaladni és ha az ember akadályokba ütközik, ahol elbukik, újra és újra talpra kell állni.
2. És mint nem muzsikus?
Boldognak lenni. Szerintem mindannyian ezt keressük, csak épp más formában. Ez azért rendkívül nagy feladat számomra, mivel én egy örök elégedetlen típus vagyok, így valószínûleg sohasem kerülök ebbe az állapotba, de ha mégis, akkor baj van, mert elértem életem célját és innentõl kezdve nincs értelme a létezésemnek. Persze nem azt mondom, hogy nem tudok örülni semminek, dehogynem, pillanatnyi örömök gyakran érik az embert, pl. egy könyv vagy film, mely megérint, egy szép naplemente, egy jó koncert, vagy bármi más, ami egy darabig boldoggá tud tenni, de ez sajnos gyorsan elmúlik, viszont ha ezek a dolgok nem lennének, lehet, hogy már nem élnék.
3. Tudnál valahais választani az iménti kettõ között?
E két dolog az én esetemben szorosan összefügg, mondhatni szétválaszthatatlan. A zenélést is azért csinálom, mert valamilyen szinten boldoggá tesz, máskülönben nem zenélnék, ám önmagában ez kevés lenne a boldogsághoz. Viszont nélküle sem teljesülne. Ám ha ettõl elvonatkoztatunk és feltesszük azt a kérdést, hogy egy boldogtalan világhírû muzsikus, vagy egy boldog nevenincs senki akarnék lenni, az utóbbit választanám. De mindez csak fikció.
4. Mi a legfontosabb üzenet, amit a zenéddel közvetíteni óhajtasz?
Nem akarok üzenni senkinek semmit, a zene számomra csak egy eszköz amivel megpróbálom kifejezni önmagam, mivel a szavak tárházát ehhez kevésnek találom. A zene sokszor teljesen más megvilágításba képes hozni a szavak jelentését, általa sokkal nagyobb érzelmi töltést nyernek. Nincsenek világmegváltó gondolataim, amivel bármi módon is szeretném befolyásolni a közönségünket. A szövegeim nagyon mélyrõl jönnek és ha valaki elgondolkozik rajtuk, vagy érzéseket ébreszt benne, már elértem a célom.
5. Melyik az a kérdés, amit még soha nem tettek fel neked?
Ezt most azért, hogy Kinga ne irigykedjen rám, hogy én mindig jobb kérdéseket kapok, mint õ: Hogy viszonyulsz a házimunkához?
6. Nos, ha ezen túlvagyunk, most válaszolj is rá légyszi!
Ebböl a szempontból teljesen átlagos vagyok: ha már mindent elárasztott a kosz és a szemét, az összes ruhám piszkos és már enni sem tudok, mivel nincsenek tiszta edényeim, rákényszerülök, hogy tegyek valamit az ügy érdekében, de addig nem. Fõzni is tudok, ha nagyon éhes vagyok és senki sem teszi meg helyettem, de szerencsére erre nem sûrûn vagyok rászorulva.
7. Heti mennyi órát töltesz zenével kapcsolatos tevékenységgel?
Ez elég változó, mivel én hangulatember vagyok, szinte semmit sem csinálok rendszeresen, szerintem a rendszeresség -legyen szó bármilyen tevékenységrõl- megunáshoz vezet. Ha épp olyan kedvem van, leülök és órákig gitározok, de valamikor napokig nem gyakorolok. Mondjuk nekem a zenélésben nem is a gyakorlás tetszik, sokkal inkább a dalírás, mivel azt egy izgalmas folyamatnak tartom, valamint a koncertezés, a közönség reakciója iránti kíváncsiságom miatt. Ami a kettõ közt van, inkább munka, mint szórakozás, de kétségkívül olyan, amit szeretek is csinálni. Ha a zenehallgatást is beleszámítjuk ezen tevékenységek közé, akkor átlagosan napi 1-2 albumot hallgatok meg.
8. Mi az a valami, ami a legfontosabb dolog az életedben? ( mondjuk a zene mellett)
Mindig az épp aktuális barátnõm. Ha épp nincs ilyen, akkor az, hogy találjak egyet. Utálok egyedül lenni, bár az is igaz, hogy szükségem van a magányra ahhoz, hogy alkotni tudjak. Szóval ez is egy ellentmondás az életemben.
9. Létezik olyan ok, ami miatt felhagynál a muzsikálással? (ha igen, akkor mi az?)
Igen, pl. ha megsüketülnék. Szerintem ez a legszörnyûbb dolog, ami egy zenésszel megtörténhet. Én nem lennék képes arra, amit Beethoven csinált. Ha ez bekövetkezne, valószínûleg nem csak a muzsikálással hagynék fel, mivel ekkor számomra már minden értelmét vesztené.
10. Mi az ami a legeslegjobban idegesít a zenei világban?
Talán az, hogy teljesen elüzletiesedett az egész. Az még édeskevés, hogy egy zenekar tehetséges, ha egyszer nincsenek jó kapcsolatai, vagy nincs elég pénze hozzá, hogy kiépítsen ilyeneket, nem jut neki hely a színtéren, örökre megmarad helyi kis klubbandának és nem érti, hogy miért nem figyel fel rá senki. A hírnévnek ára van és pénzért megvásárolható. Persze ez egy idõ után megtérül, ha már eleget tolták ily módon elõre a zenekart és elég sok ember megismerte õket, lesz nevük a szakmában és már akkor is elmennek a koncertjeikre, ha önállóan játszanak. Ekkor már arra is lesz esélyük, hogy kiadja õket egy normálisabb kiadó, aki ezek után már lát bennük annyi "fantáziát", hogy eladhatónak véli produkciójukat. De ez csak egy változat, nem minden esetben így mûködik a dolog, ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy egy pénzesebb zenekarnak sokkal nagyobb esélye van az érvényesülésre, mint akinek kevesebb pénze van, így nem biztos, hogy mindig azokat a bandákat látjuk különbözõ fesztiválokon, nagyobb koncerteken játszani, valamint neves magazinok interjúiban szerepelni, akik pusztán zenéjükkel ezt kiérdemelnék.
11. És egyáltalán?
A szokásos emberi dolgok, ami miatt újra és újra kiábrándulok ebbõl az elkorcsosult fajból: hazugság, hûtlenség, képmutatás és még sorolhatnám, de fölösleges, mert aki olvassa ezt az interjút, úgyis tudja, mirõl van szó.
12. Mi tud legeslegnagyobb örömet okozni - az élet dolgai/zenei téren?
Az életben az, ha sikerül elérnem, hogy valaki õszintén és ne csak érdekbõl szeressen, zenei téren pedig elismerés olyan emberektõl, akiknek adok is valamit a szavára.

Hathor / www.firegarden.cjb.hu

As a human being / Szenti Attila( Athame, Evil's Tears)
2002 - Heroines fanzine

Azt hiszem hülyeség lenne tõlem ha bármitis idefirkálnék, nem is firkálok...inkább legyen a szó Attiláé, aki nemcsak az Athemében, hanem az Evil's Tears nevû zenekarban is mûködik, méghozzá nagyonis jól.

Mikor születtél? (év/hó/nap)
1980 október 3 -án délután fél kettõkor a mérleg jegyében.

Melyik a kedvenc saját dalod?
Az Evil's Tears -tõl a Haláltündér. Ez volt az elsõ szám, amit írtam és még mindig úgy gondolom, hogy ez sikerült a legjobban. Egy fájdalommal teli dühkitörés, tele energiával. Szövegileg is ez áll hozzám a legközelebb, talán mert annyira spontán módon, kb 10 perc alatt született meg. Nagyon magam alatt voltam, mikor írtam. Érdekessége még, hogy az öcsém elszavalta egy iskolai versmondó versenyen és elég szép helyezést ért el vele, bár néhányan nagyon furcsán néztek. Rá is kérdeztek a szerzõre, mivel senki sem ismerte.

Mit csinálsz a zenélés mellett?
Informatikát tanulok egy mûszaki fõiskolán, ahol most vagyok végzõs, de egyébként ez a téma egyáltalán nem tud lekötni, sajnos négy év alatt sem sikerült igazán ráhangolódnom.

Mi a (most már nem) legtitkoltabb vágyad?
Halálra kínozni egy gyönyör? lányt (ha-ha)! Na jó, komolyra fordítva a szót nem ez az, csak egy ilyen kérdésre általában valami hasonló választ várnak tõlem. Igazából nincsenek titkos vágyaim, valamilyen formában mindig kifejezésre juttatom õket, legyen az akár perverz, akár teljesen hétköznapi. Ha másképp nem, burkolt formában a szövegeimben biztos benne vannak.

Ki az az ember, akire felnézel?
Nem nézek fel senkire, mivel senkit sem tartok különbnek magamnál. Lehet valaki jobb zenész, mint én, vagy az élet valamely más részterületén profibb nálam, az számomra nem jelent semmit, mert lehet, hogy emberileg egy rakás szar, vagy valami máshoz sík hülye. Egyes emberek bizonyos tulajdonságait tudom tisztelni, de összességébe véve nincs olyan egyén, akit példaképemnek tartanék. Talán az, a még nem létezõ személy, akivé idõvel válni szeretnék, de ahhoz még hosszú utat kell bejárnom és emberi korlátaim miatt nem fogom teljes mértékben elérni ezt a célt. Szerintem a példaképet mindenkinek önmagában kell megtalálnia, olyan célokkal, amik megvalósíthatatlanok, hogy mindig legyen hová fejlõdni. Ha egy konkrét, valóságos személy az ideálunk és olyanná szeretnénk válni, mint õ, az nem más, mint utánzás és ennek nem látom értelmét.

Mik a legfontosabb emberi értékek számodra?
Ezt furcsa lesz pont tõlem hallanod, de elsõsorban a szeretet ugyanis ezt a legnehezebb kapni és a legkönnyebb elveszíteni ebben a hideg és érzéketlen világban, ahol az emberi kapcsolatok szinte teljes mértékben kiüresedetté váltak, csak egymás kihasználásáról szólnak. A többség számára ez a szó már nem jelent semmit, üres közhely csupán, mint ahogy az igazságosság, õszinteség, becsület, hûség is csupa olyan érték, ami számukra értelmét vesztette. Számomra ezek az értékek is nagyon fontosak, nagyon nehezen viselem környezetemben az igazságtalanságot, fõleg, ha velem történik, utálom, ha hazudnak nekem és gyûlölöm, ha valaki nem tartja be a szavát. Az ilyen embereket gerinctelen undorító férgeknek tartom, akiket legszívesebben eltaposnék, ha módomban állna és nem lennék korlátozva törvények által. A velem szembeni hûtlenségtõl képes vagyok lelkileg teljesen összeomlani és attól kezdve az a személy, aki ezt elkövette, számomra a nullánál is kevesebb, ha pedig valaki az elveit tagadja meg és azokhoz lesz hûtlen, egyszerûen lenézem.

A zenélés mellett ûzöl valamilyen sportot vagy mûvészeti ágat?
Régebben sokkal aktívabban sportoltam, mint most : kick-bokszoztam, íjásztam, futottam, konditerembe jártam, majd idõhiány miatt kénytelen voltam õket abbahagyni az edzõterem kivételével. Mivel oda meg nem igazán szerettem eljárni, inkább lett otthon egy saját konditermem, ami azért jó, mert akkor használom, amikor akarom, nem kell sorbaállni a gépekért, senki se szól bele az edzésembe és közben olyan zenét hallgatok, amilyen nekem tetszik. A zenélés és dalszöveg vagy vers írásán kívül nem ûzök más mûvészeti ágat.

Babonás vagy?
A babonáknak van valóságalapja, de ezeket általában nem szó szerint kell értelmezni. Úgy vettem észre, hogy ha hiszel bennük, akkor mûködnek, ha nem, nem. Szóval részben az vagyok.

Mit gondolsz a vallásokról?
A vallás az én szememben egy világnézet, ami alapján az emberek kialakítják életfilozófiájukat, erkölcsi normáikat, megpróbálják magukban szétválasztani a jót a rossztól, a bûnt az erénytõl és megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ha ebbõl a nézõpontból vizsgáljuk a kérdést, minden ember vallásos, mert a vallás nem feltétlenül Isten, vagy valamely más felsõbbrendû lény elfogadását jelenti, ami mindenek fölött áll, így az ateizmus is az. Leszögezem, hogy én nem vagyok ateista, hozzám a wicca áll a legközelebb, de nem tudom teljes mértékben elfogadni, ahhoz ugyanis még túlságosan sötét lelkületû vagyok és azonkívül más tanok is hatással voltak gondolkodásmódomra. A hatalomalapú vallásokat elítélem, annyira átlátszó, hogy csak az emberek manipulálásáról szól az egész, tele vannak ellentmondással, fölösleges korlátokat állítanak fel és félelmet keltenek a hívõkben, akiket ezáltal a markukban tartanak. Azt is felháborítónak tartom, hogy már csecsemõkorban eldöntik valakirõl, hogy márpedig õegész életében pl. keresztény lesz és megkeresztelik, pedig ekkor még beszámíthatatlan és nem is érti mi történik vele. Azzal nincs semmi gond, ha valaki elég érett ahhoz, hogy el tudja dönteni, mit akar és önként vállalja ezt a vallást, mert szerintem ez mindenkinek személyes joga és teljesen egyéntõl függ, mi a jó neki. Valaki egy nyáj tagja szeret lenni, mert szüksége van rá, hogy megmondják neki, mit csináljon, s vannak akik más utakat választanak. Erõszakkal azonban senkit sem lehet kötelezni vallásra.

Mi a véleményed a tetoválásról és a testékszerekrõl?
Lehet, hogy valamikor lövetek majd magamba piercinget, vagy csináltatok tetoválást, de egyelõre nem érzek olthatatlan vágyat, hogy ezt megtegyem, számomra ezek nagyon másodlagos dolgok. Igazából eddig még nem is találtam olyan mintát, amit életem végéig szívesen magamon viselnék, de attól függetlenül láttam már néhány nagyon állat tetkót, amik tetszettek.

Van kedvenc történelmi személyiséged?
Nincs. A múltban sem volt olyan ember, aki igazán fel tudta volna kelteni érdeklõdésemet.

Mit jelent számodra az a szó, hogy hírnév?
A hírnév jó, bár tudok olyan emberekrõl is, akik elég nehezen viselik. Szerintem nekik kár zenésznek lenniük, mert ez vele jár, ha valaki kitartó, elõbb-utóbb bizonyos körökben biztos ismert lesz és még a legszarabb zenekaroknak is vannak rajongóik. Itt nem a rocksztárságról beszélek, a mi esetünkben nincs szó ilyesmirõl, bár kétségkívül jólesik néha koncert után elbeszélgetni, néhány rajongóval, vagy ha kapok tõlük levelet, esetleg ha nagy ritkán felismernek az utcán, de egyáltalán nem ezek a dolgok motiválnak. Persze rossz oldala is van, de erre most inkább nem térek ki. A lényeg az, hogy mi nem csak magunknak zenélünk, az érzéseket amiket ezzel kifejezünk, valamint a mondanivalónkat szeretnénk másokkal is megosztani, a hírnév pedig szükséges ahhoz, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk és ezekbõl idõvel úgyis kiszelektálódik az, akihez valóban szól.

Begyûjtötte:
Hathor
www.heroines.rocks.it