Az első Brit black metal zenekar, 1991 nyarán alapította Dani Davey (énekes), Paul Ryan (gitáros), John Richard (basszusgitáros) és Darren J. White (dobos) az angliai Hadleigh-ben, Suffolk County-ben. A nevet Dani találta ki, még főiskolás évei alatt. A csapat először death metalt játszott, de az első néhány demó után black metal-ra váltottak. Négy demólemezük készült, az 1992-es Invoking the Unclean után csatlakozott a csapathoz Robin Eaglestone, először gitárosként. A következő két demólemez (Orgiastic Pleasures/Orgiastic Pleasures Foul, majd a Black Goddess Rises) rögzítése után, még ugyanebben az évben Jon Richard és Darren J. White otthagyták az együttest. A helyükre Paul Allender (gitáros), Paul Ryan testvére, Benjamin Ryan (billentyűs) és Nicholas Barker (dobos) érkezett. Robin Eaglestone a gitárt basszusgitárra cserélte. A negyedik demólemezt, a Total Fucking Darkness ezzel a felállással rögzítették 1993-ban. Ez a lemez tette lehetővé számukra a lemezszerződést a Cacophonous Records nevű kiadóval, amely 1994 áprilisában kiadta debütáló albumukat, a szintén 1993-ban rögzített The Principle of Evil Made Flesh-t. Mivel az együttes a bevételből nem kapott részesedést, így elhatározták, hogy másik kiadó után néznek. Paul Allender és a Ryan testvérek pedig a távozás mellett döntöttek. Az új gitáros Stuart Anstis lett, az új billentyűs pedig Damien Gregory, A másik gitáros személye jó ideig bizonytalan volt. Egy ideig Tishi Mehta töltötte be a posztot, majd az amerikai Bryan Hipp érkezett a helyére. 1995-ben Bryan Hipp egészségügyi okok miatt kényszerült otthagyni az együttest.

1995 végén illetve 1996 elején rögzítették a második albumukat, a Vempire (Or Dark Faerytales in Phallustein) című minialbumot, ami 1996 áprilisában jelent meg - szintén a Cacophonous Records-nál. A lemez rögzítésében egy Jared Demeter nevű gitáros segített nekik pótolni Bryan Hipp-et. Bár a Cradle tagadja, de állítólag Jared Demeter nem más, mint Stuart Anstis, a Jared-story pedig csak azt a célt szolgálja, hogy fenntartsa az együttes hattagú képét (666), annak ellenére, hogy csak öten voltak. A koncerteken mindenesetre Demeter sosem jelent meg: Barry Savage segítette ki a csapatot, amíg nem találtak egy állandó gitárost Gian Pyres személyében. Mivel a Cacophonous Records üzleti érzékével még mindig nem voltak megelégedve, így a szerződést a második nagylemezük kiadására a Music for Nations-nél írták alá.

A következő album a Dusk And Her Embrace volt, amely 1996 novemberében jelent meg, és mind anyagi, mind elismertségi szempontok alapján nagy áttörés volt a csapat számára. 1997-ben Damien Gregory helyét Les "Lector" Smith vette át a billentyűknél.

1998-ban jött ki a negyedik lemezük, a Cruelty and the Beast című konceptalbum, amely Elisabeth Bathory (Báthory Erzsébet) (1560-1614), erdélyi grófnő - a legendák szerint vérengző "vámpír", aki örök fiatalság reményében szüzek vérében fürdött - életét dolgozza fel. Az album hatalmas sikereket aratott, a sok rajongó által túl gótikusnak, túl szimfonikusnak tartott Dusk után a csapatnak éppen erre volt szüksége. 1999-ben újabb változások történtek a csapatfelállásban: Nicholas Barker elhagyta a csapatot. A dobokat egy rövid ideig Dave Hirschheimer vette át, mielőtt másik csapata miatt ő is otthagyta a Cradle-t. Az állandó dobos végül a svéd Adrian Erlandsson lett.

1999 novemberében jött ki a sokak által ballépésnek tartott From the Cradle to Enslave című EP, és a címadó dalhoz készített meglehetősen véres videóklip, amit az MTV nappali műsoridejéből egyszerűen kitiltottak... Ennek ellenére a klipp eddig sosem látott népszerűséget hozott a Cradle-nek. Nem sokkal a kislemez kiadása után Les "Lector" Smith elhagyta a csapatot, a helyére William A. "Was" Sarginson került, aki már a From the Cradle... stáblistájában is szerepel Smith mellett, mint billentyűs... Stuart Anstis szintén távozott - bár vele kapcsolatban inkább a "kirúgás" szó terjedt el... - az ő helyére az 1994-ben kilépett Paul Allender tért vissza. 2000-ben Sarginson helyére Martin Powell lépett.

2000 Halloween-jén jött ki a Cradle talán legjobbnak tartott lemeze, a Midian. A zenekar elérte a csúcspontját: a Her Ghost in the Fog-hoz készített videóklippet egyre többet játszották a zenei csatornák.

A 2001-ben kiadott Bitter Suites to Succubi öt új számot (és két instrumentálisat), három felújított dalt (az első albumról) és egy Sisters of Mercy feldolgozást tartalmazott. Nem sokkal az album megjelenése után a kezdetek óta játszó Robin Eaglestone kilépett. Dave Pybus helyettesítette őt egy darabig, aki aztán a csapat állandó basszusgitárosa lett.

2002-ben egy DVD és két duplaalbum jött ki: a Heavy Left Handed and Candid DVD a Notthingham Rock City-ben rögzített élőanyagot tartalmazta, a Lovecraft and Witch Hearts egy válogatáslemez volt a legjobb dalokból és a bónusz számokból, a Live Bait for the Dead pedig a notthinghami élő fellépés hanganyaga mellett (egy teljes CD-nyi koncertfelvétel) jónéhány újrakevert- és demófelvételből állt. Ez utóbbi megjelenése után Gian Pyres is kilépett.

Az év végén az öttagúra apadt Cradle stúdióba vonult, és felvette a Sony Music-cal aláírt lemezszerződés első anyagát, a Damnation and a Day című konceptalbumot, ami bibliai témát dolgoz fel: Lucifer letaszítását a mennyekből.

A csapat az új gitárossal (David McKillman) most újra stúdiózik, az új album 2004 nyarára várható.

Szerencsére vagy lecserélték Davidet, vagy rávették a névváltoztatásra, ugyanis rájöttek, hogy a McKillman szörnyen nevetséges... az új gitáros tehát James McIlroy.